|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Végtelen nyugalom komfortosan költözött belém,
Ahogy szellő simítá kecsesen szerelmét orcámra,
Nem hinném hogy bárkié, vagy lenne akár az enyém,
Ha mű emóciók hava fed burkot világom porára,
Nálam a kulccsomó, a magas labda, s az összes ász,
De ha bezárok egy ajtót már nincs többé visszaút,
Mint terméketlen talajon az egy szem búzakalász,
Aprócska szépségként mindabban mi végtelenül rút,
Kiállok esőt, jeget, tűzvészt vagy akár fullasztó árt,
De nem tűröm meg szívemben a hamis érzelmeket,
Az élet buta diákjaként hordom az örök talárt,
De nem bírom ha vak módjára mint világtalant vezet,
Minden ajtón más a zár, s a jövő belülről integet,
A múlt a hátsómba rúg, marasztalna de nem szeret,
Jelenem az ára hogyha megmásznám a tűnő felleget,
Mert azt nem hiába, hogy csakis a mélységből lehet.. |
|
|
- április 15 2019 14:15:25
Szepen megirt vers,szeretettel gratulalok John |
- április 16 2019 05:11:37
Nagyon szép versed szeretettel olvastam. Zsuzsa |
- május 27 2019 17:41:48
Köszönöm nektek!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
