Nézd mivé lett eme nyomorú élet!
Nem a kor, nem az évek,
mik gyötörnek, hanem a történtek!
Már csak a százalék éltet!
Ragadozóként élni, születni,
folyvást az égen kóborló holdat
követni!
Halált halállal, a bosszúm még
nem teljes!
Míg van ki szeret, van ki szívemnek
kedves!
Nézd mivé lett, s okulj hát ebbõl!
Nem jobb a rossznál, nem rondább a
szebbtõl!
Nem félek már, már nem az ájtatos rettenet
oroz el mindent, de kedvemet nem szeged!
Rettegjen az, kinek van mit veszteni!
Rettegjen az, kinek mersze van tõrét szívemnek
szegni!
Rettegjen az, rettegjen, ha velem játszik!
Rettegjen, mert lelkem börtönébõl kitörni
látszik!
