|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Beszélgetés a föld alatt
A megdermedt föld alatt
két parányi búzamag
összesímul kedvesen. –
Az egyik szól csendesen:
„Magtestvérem, nem jó élni.
Nem tudok már jót remélni.
Majd megfagyok! Jég a fészkem,
hátamon a halált érzem.
Elpusztulok tél fagyában,
Ó, pedig én élni vágytam.
Vágytam nőni, felszaladni,
kincses fejű kalászt adni,
aranykalászt, aranymagot,
dús kévéket, dús asztagot.
Jaj, de látom, sok szép álmom
valóra már sosem váltom.
Elfonnyadok, elsenyvedek,
új élet már sosem leszek!…”
A megdermedt föld alatt
a másik kis búzamag
kezd a szóba csendesen,
bizakodón, kedvesen:
„Magtestvérem, ó, ne fájjon,
hogy hideg van a tanyánkon!
Van jó ruhánk, Isten adta,
megvéd ez a téli fagyba’.
Van paplanunk puha, fehér.
Nem halunk meg, ne félj, ne félj!
Jó apánk is arra intett,
edzeni kell a szívünket.
S szabad szívvel, égbe törve,
minden gátat elsöpörve,
nagyok leszünk, kincses-szépek,
kalászt ontunk dúsat, szépet.
Áldást szórunk asztalára
mindenkinek, aki árva!”
A megdermedt föld alatt
két parányi búzamag
átöleli egymást szépen
s együtt bíznak, bizakodnak
a tavaszi ébredésben…
Írta: Móra László 1890 – 1944
Gespräch unter der Erde
Unter der erstarrten Erde‘
zwei winzigen Weizenkörnchen
zusammen Schmiegen so herzig.
Der einte sagt jetzt ängstlich:
Kornbruder, das Leben ist schlecht.
Soll noch hoffen, ich weiß nicht echt.
Erfriere fast! Das Nest ist vereist,
zudem habe ich Todesangst.
Ich sterbe in kalte Winter,
nicht in Boden versinken.
Wollte wachsen noch im Leben,
wertvolle Ähren werden,
goldenen Ähren und Samen,
reichen Schobern und Garben.
So viele Träume, habe gesetzt,
die erfüllen kann ich nicht.
Verwelke und verschmachte jetzt
neues Leben, gibt es nicht!
Unter der erstarrten Erde‘
der zweiten Weizenkörnchen,
fängt jetzt leise, an zu reden,
wie ein junges Eichhörnchen:
„Kornbruder, soll nicht schmerzen,
die Kälte in dem Nästchen!
Gute Kleider gab uns der Gott,
es schütz uns von dem Eis Tod.
Wir haben Decken weiß und weich.
Wir sterben nicht, keine Angst!
Vater hat uns so oft ermahnt
für uns immer gut geplant.
über Dämme nur vorwärts,
wir werden groß, immer größer,
Ähren bringen, schön ‘d schöner,
Segen streuen wir sehr leise
allen, der arm uns Waise.
Unter der erstarrten Erde‘,
zwei winzigen Weizenkörnchen
umarmen sich gegenseitig
und zusammen fest vertrauen,
dass sie erwachen frühzeitig.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- május 03 2019 23:56:10
Csodalatos forditas gratulalok szeretettel John |
- május 04 2019 08:54:21
Köszönöm John,
az olvasást...üdv Tóni... |
- május 05 2019 11:36:02
Remek vers! Szeretettel gratulálok! 
Madárcsicsergős, szép tavaszias napot kívánok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
