Többet érsz mindennél, kincsnél, vagy a hitnél, ha szeretnél,
veled van a fény is, ha az éj már azt súgja: felednél.
Halkuló gyémántoknak, utolsó csillogása, ragyog az orcádon,
nem félek, ha nem félsz, itt vagyok, itt veled, ezen az alkonyon.
Könnyed csillogása, szemeid pillantása, sosem fél, ha remél,
életem értelme, szíved egy kis kelyhe, most azt súgja, ne félj!
Kirakom az álmom, hogy meglásd a szépéségét, szívemnek,
aranyamat elosztom, drágakövem szétszórom, hogy szeressek.
Téged a parányi gyertyaláng, odvában, megbújó éji fény szikráját,
elhaló hangodnak, csillogó halk neszét, a szerelmed hiányát.
Most többet érsz mindennél, amig a gyertyafény, szüntelen világít,
hiszem, hogy egyszer majd, minden kis szerelmed, csak nekem hiányzik!
