Szemtelen férfi testek kúsznak lábaim felé,
átlépek rajtuk, csak nézek magam elé.
Mint a kutyák, úgy csorgatják nyálukat,
elfordulok, nem bírom már a látványukat.
Hova tûnt a férfiakból a lovagi szellem?
S hova tûnt a nõkbõl a régi kellem?
Hova tûnt a harc a nemes kegyekért?
S hova tûnt az, ki mindezzel egyetért?
A lélek még mindig romantikára vágyik,
nem arra, hogy gyorsan eljusson az ágyig.
Egy baráti ölelés, néhány kedves szó,
el sem hiszik, hogy ez mind mennyire jó.
denes - április 05 2008 10:37:58
Kedves Mirrice, hogy milyen igazad van! Lehet, ennek már vége és visszahozhatatlan a múlt? Vagy nem múlt ez, csak jellem?
Örülök, hogy ilyen szépen megfogalmaztad és szükségét is érzed a magad életében.
Crysty - április 05 2008 10:50:52
Sajnos változik a világ, de hidd el vannak még akik õrzik ezeket az értékeket.
Hedzsi - április 05 2008 13:42:35
Én egyetértek veled. És a hûség is nagyon hiányzik manapság...
A versed meg nagyon tetszik, gratulálok!!!:-)))
Mirrice - május 03 2008 15:38:52
Örülök, hogy van aki még egyetért velem.
