|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Keresem az utat
Megállok életem keresztútjánál,
leborulok, és sírok keservesen,
menjek-e jobbra, menjek-e balra,
merre, hova jutok, tarka napfényre
vagy temetős, szürke zivatarba.
Sehol sem jó, és nincsen maradásom,
szeretnék szebben élni, mint az apám,
kinek mindig bajt hozott az élet,
s a legszebb éveit zsákmányul adta
az újuló gúnyos szenvedésnek.
Valami újat, merészet szeretnék,
ami még nem volt, s nem lesz soha talán,
fehér utakon vidáman járni,
s a meggörrtyedt, bánatos embereknek
szavaimmal tavaszt muzsikálni.
Este, ha lefekszem, hideg falak közt
csúf árnyak jönnek a homályban felém
titokzatosan, és fenyegetnek,
pedig én senkit soha meg nem bántok
jót kívánok én az embereknek.
Félek magamtól, félek mindenkitől,
senki sem tudja, melyik az igazi,
s rossz úton visznek, rossz útra térek,
én csak alamizsnát kapok a sorstól
szegényes napszámnak, szürke bérnek.
Pedig talán még mást is érdemelnék,
hiszen küszködöm éjjel-nappal, lázban,
nem találom sehol a jó utat,
a lelkemet is hiába kérdezem,
csak a bizonytalanságba mutat.
Írta: Adorján András
Ich suche den Weg
Ich blieb stehen am Kreuzweg meines Lebens,
verbeuge, und Weine sehr-sehr bitterlich,
soll ich rechts, oder soll ich links gehen
in welcher Richtung, und wo komme ich hin,
an Sonne, oder in Regen stehen.
Nirgends ist gut und nirgends kann ich bleiben,
möchte gern schöner leben, als mein Vater,
dem das Leben nur noch Übel kreiden,
’d die schönsten Jahre als Beute abgab
den immer neuen höhnischen Leiden.
Etwas Neues, Gewagtes möchte ich gern,
was noch nicht ist, und wird es auch nie geben,
auf den weißen Wegen fröhlich Laufen
und den gebeugten, kummervollen Menschen
mit meinem Worte, den Frühling zaubern.
Abends, zwischen die kalten Wände liegend
hässliche Schatten schleichen im Dunkel zu mir
geheimnisvoll, und immer bös enden,
obwohl ich niemandem nie etwas Schlimmes tue,
ich wünsche nur Gutes für die Menschen.
Ich habe Angst von mir, Angst von jedermann,
es weist ja niemand, wer ist der Wahrhafte,
zeigen mir das böse, ‘d werde auch bös,
denn nur Almosen beschert mir das Schicksal
armen Tageslohn, arm und ominös.
Doch gar noch etwas anderes verdient,
denn Plackerei ist mein Leben, Tag und Nacht
ich suche fiebrig, aber finde nicht, der Weg,
vergebens frage ich auch meine Seele,
die ist dumpf, sie auch kein guter Strateg’.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- május 12 2019 15:12:28
Remek vers!
Szeretettel, szívvel gratulálok! 
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
