|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Belépsz egy ajtón,kulcsaid leteszed,
Egy perc alatt átgondolod elmúlt életed...
Más itt minden. Nem ott van a szoba,s kisebb is talán,
S nincs a gyerekrajz a fürdõszoba falán.
Nem itt nõtt fel három fiad- az egyik már apuka-
Nem itt várt húsz éve minden este vacsora.
Nem ebben az ágyban fogant a szerelem gyermeke,
Nem itt faggattad húsz éve,hogy vajon szeret-e.
És mégis boldog vagy. Szemeidben könny ragyog,
Mert itt az otthonod,hisz én is itt vagyok.
Évek óta elõször siettél ma haza,
Pedig nem tudok fõzni,nem vár vacsora.
Nincs vita,veszekedés,nem kiabál senki,
Végre úgy érzed,tudsz még szeretni.
Annyi érzést feledtél,most lassan ébred mind,
S elönt a remény,a vágy, az öröm,a hit.
Halkan mondod,titokban: ez az Otthonom,
S benne a nõ...szeretem,vállalom.
Egy elmosódott hangot hallasz:Kész a vacsora,
s boldog leszel,sírsz.Most értél haza. |
|
|
- április 06 2008 04:57:14
Látszik ill érzõdik a versbõl a boldogság, de zavar is, hogy nem tudom kinek a nevében írtad.A saját otthon valóban az ember egyik legszentebb, örömteli helye. |
- április 06 2008 09:19:30
Goldika! ha fõzni is majd olyan szívvel tudsz, mint verset írni, akkor úgy szalad majd haza az az ember, hogy a talpaival tépi fel a kockaköveket! |
- április 06 2008 10:53:43
Ez szinte olyan mintha Go-ti nem rég beküldött versére lenne reagálás.  |
- április 06 2008 12:38:34
Pont ugyanazt éreztem rögtön, mint Hedzs i!
A szinvonala a versnek, vetekszik Go versével.
És az nagy dolog! Nagyon jó lett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 18. vasárnap,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
