Napkorong

Május

Hogyha száll a cserebogár,
Hogyha nyílik az orgona,
Tudja Isten, rég elhagyott
Kis falumba mi vonz oda.

Mi az, hogy így rügybontáskor
Úgy elfog a vágy, a bánat,
S színes álmok egyre űznek
Te utánad, te utánad.

Régi dal zsong a szívemben,
S minden dalnak végső sora,
Mint harangszó, te rólad cseng :
Cserebogár, kék orgona.

Minden álmom hozzátok száll,
Minden dalom tifelétek.
S felkeresni még se merlek . . .
Hátha meg sem ismernétek!

Hátha meg se ismernétek
A hajdani rósz gyereket,
S így szólnátok kíváncsian :
E bús ember vaj ki lehet?

És elbújna én előlem
Kankalin és piros mályva
S csicsergő pinty, rigó madár
Ijedezve tova szállna.

Talán jobb is itt maradnom,
A hol nincsen virág, lepke,
A hullámzó nagy városban
Eltemetve, elfeledve.

Talán jobb is elfeledni
Gyermekkori álmainkat.
Hiszen fáj az édes emlék,
Mely a múltba visszaringat . . .

Kint zsibongás, fény, ragyogás,
De a szívem néma, kopár.
Ég veletek, régi társak :
Orgonalomb, cserebogár!

Írta: Feleki Sándor 1865 – 1940

Mai

Sobald der Maikäfer flattert
und sobald die Flieder Blühen,
der Ruf des lang verlassenes
Dorfes, kann ich wieder spüren.

Was heißt, so beim Knospen Aufbruch
plagen mich der Sehnsucht und Gier,
und die farbige, bunte Träume
jagen immer, zu dir, zu dir.

Ein altes Lied summt in mein Herz
‘d die letzten Zeilen von den Liedern,
wie die Glocken, von dir gellt, dir
Maikäfer und blaue Flieder.

Alle Träume fliegen zu Euch
alle Lieder zu Euch rennen.
Doch aufsuchen darf ich Euch nicht …
würdet mich, nicht mal erkennen!

Würdet mich, nicht mal Erkennen
der einstige Lausebengel
und würdet ihr verdutzt fragen:
Wer ist dieser arme Krengel?

Würden sich vor mich verstecken
das Wilde Malve ‘d der Primel,
der schnatternde Fink ‘d der Drossel
ganz erschrocken weiter Fliegen.

Gar ist besser da zu bleiben,
wo kein Flatter, kein Blumen gibt,
hier in den wallenden Großstadt
ganz vergessen und ganz vergilbt.

Gar ist besser zu vergessen
die sehr schönen Kinder Träume.
Die Gedanken tut halt sehr Weh
die Vergangenheit Hohlräume.

Hier ist lärmend, helle Glitzer,
Ganz alleine, kein Heimkehrer.
Lebet wohl ihr alte Freunde:
Fliedergebüsch und Maikäfer!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni