Napkorong

A szél hozott össze....

A szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál.

lehet véletlen vólt,vagy talán akarat
azt gondóltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat

Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondóltam nekem a végső állomás.

Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondólnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád

Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden

Mindíg úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott,gondóltam egyszer majd kitárod

Lázassan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett

Idővel rájöttem te sem vagy külömb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásóltál amit lehetett

Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már

Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.

Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.

A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondolván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe.

Ágoston Tibor

Hozzászólások

orok szerelem55 - június 23 2019 10:11:15
Kedves Tibor, gyönyörű, de egyben szomorú is ez a vallomás!
A csalódás midig fáj, de a szép emlékeket akkor is megőrizzük.
Szívvel, megértéssel olvastam nagyszerű, csodás versed, szívből gratulálok!
Szeretettel: Margit

KiberFeri - június 23 2019 17:06:15
Tibor kérlek, szép-szomorú az írád és "nagy" történet, örömöm, hogy olvashattam!
Igen a csalódás nem kéredzkedik, hogy jöhet-e vagy sem... Az élet ilyen és ez bizony nem tőlünk függ...
Elismeréssel: vivát!
KíberFeri