Jön a sötétség, érzed magával ragad,
És felhúz köréd egy nagy, vastag falat.
Te csak körbe-körbe tapogatózol,
Miközben a sötétség a lelkeden átgázol...
Érzed mindent elvesztettél magad körül,
A tested is egyre jobban kiürül.
Szeretnél valamit tenni, de nem lehet,
Az élet egyszer úgyis elfelejt!
MÉG nem érkezett el az a pillanat!
Hirtelen szétfoszlik a sötét gondolat.
A Nap ismét az égre hágott,
A fény a falba egy rést vágott!
Valaki hangosan jóreggelt kiáltott,
A szemedet szépen lassan kitárod.
Látod itt van melletted a családod!
Ezt az álmot máris felejted, de nem is bánod...
