|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A hó alól feltörő első virág,
Amiről el sem hiszem hogy létezik,
Olyan voltál nekem mint egy délibáb,
Mesélek még rólad tán, ha kérdezik,
Veres vérem zúg, vad patakként csordul,
Ha rám tör a felismerés az érből,
Hogy gyomrom szerelmed mérgétől kordul,
S nem élhet tovább harácsolt éhbérből,
Vonszolom e terhet, életeken át,
Csak kerget, messze űz, le se köp ki lát,
Cipelem a lelket, s az agóniát,
Torz lelkületű vízióim nyomát,
Zárt kapuk mögül ugatnak rám kutyák,
Míg a poros út végtelenjét járom,
Nem haragosak, csupán kissé buták,
Néha bennük is önmagamat látom,
Szívem mint egy meddő, kies pusztaság,
Nyomokat még őriz, múltidőt regél,
S te vagy benne minden sarkalatosság,
A túlvilágra érvényes útlevél,
Szívem mint egy rozzant emlék-temető,
Ütött kopott, csakis bánatra való,
S te vagy benne az, mi nem feledhető,
A nekem ácsolt éjsötét koporsó. |
|
|
- június 25 2019 15:43:15
Emlékeket őrizzük, főleg, ha szépek!
Szép vers.
Szeretettel Joli |
- július 24 2019 22:58:07
Köszi! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
