|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Az éji látogatás
***
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban.
***
«Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám! »
Mond az egyik s el nem alszik,
Sohajtása föl-fölhallszik.
***
««Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»»
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
***
«Édes anyám, gyujts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!
Harmadik mond, mindenik sír - -
Temetőben mozdul egy sír.
***
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sirból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
***
Arca halvány, hangj' a régi,
Fia, lyánya megösméri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
***
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
***
És ott viraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
***
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre tészi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
***
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni viradóra!
Visszanéz a véghatárral . . .
Sír megnyílik, sír bezárul.
***
Oh a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
***
Írta: Gyulai Pál 1826 - 1909
***
***
Nächtlicher Besuch
***
Drei der Waisen weinen leise
in dunklen Zimmer alleine,
gewittrig und kalt ist der Nacht
die Mutter liegt in kalten Grab.
***
„Liebe Mutter, Liebe Mutter!
Lass mich schlafen, stell dich nicht quer!“
Sagt der einte, schlaft er nicht ein,
jammert laut das kleine Kindlein.
***
„Ich bin so krank, liebe Mutter!
Wo bleibst jetzt du? Kommst du nicht mehr!“
Sagt die zweite, das mittlere Kind,
weil die schmerzen, Doppel stark sind.
***
Liebe Mutter, mach mal jetzt Licht!
Ich weiß nicht mehr, was sehe ich!
Der dritte fängt an, jetzt zu Weinen,
‘d bewegen sich die Grabsteine.
***
Öffnen sich die alten Gruften,
der Weg wird frei, für die Mutter,
schwebt sich Heimwärts in dunkle Nacht,
zu den Kindern, am Friedhofs Pfad.
***
Bleiches Gesicht, gleiche Magie
alle Kinder erkennen sie;
Angst hat von ihr sicher keine?
‘d aufgehört hat das geweine.
***
Die Einte tut sie zudecken;
den zweiten nimmt sie in Armen,
wiegend hilft sie zum Einschlafen,
den dritten herzlich umhegen.
***
Schaut sie, ob ist alles dabei,
bis eingeschlafen alle drei,
langsam macht sich auf dem Wege,
was wäre da noch zum Pflege.
***
Räumt sie auf im kleinen Zimmer,
die Kleider versorgt sie wie immer,
lang schaut sie noch die Kinder an,
die Kinder küsst sie noch - zig Mal.
***
Der Hahn gekräht, d‘ Uhr geschlagen,
den Abschied muss man ertragen!
An Grenze schaut sie traurig zu,
das Grab öffnet, das Grab macht zu.
***
Ach, das Grab verdeckt so vieles
Kummer, Freude Licht und Liebes;
doch den, was die Kinder plagten,
den Harm, hat man nicht begraben.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 19. szerda,
Erzsébet napja van.
Holnap Jolán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
