|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
***
A megfagyott gyermek
1
Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.
2
Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.
3
Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
"Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!
4
Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;
5
Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.
6
Melléd temetve én is itt
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"
7
Az árva búsan zengi így
Kinos panaszait;
Felelve rá a téli szél
Üvöltve felsivít.
8
A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain
9
Mély nyúgalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sohajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.
10
Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, - felsohajt,
S mély álomba merűl.
11
És ím az árva boldogúl,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.
12
Szive még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott -
Meghaltak kínjai.
***
Írta: Eötvös József 1813 – 1871
***
***
Das erfrorene Kind
1
Wer läuft noch so Späth in der Nacht
dort draussen im Friedhof?
Die Uhr hat schon zwölf geschlagen,
der Boden schläft auch schon.
2
Ein Waiser Kind läuft hin und her
der Herzt schlägt ihm sehr laut;
denn der, der ihn so Liebte, der
steht nie, und nimmer auf.
3
Weinend sitzt er aufs Mutters Grab,
der arme Waise Kind:
"Mutter, ach du liebe Mutter!
Komm zu mir zurück, schwind!
4
Seit dem du hier begraben bist,
seit dem bin ich traurig:
Es gibt niemand in dem Dorf, von
wem ich ein Küsschen krieg;
5
Gibt niemand, wer sagen würde:
Ich liebe dich mein Kind!
Das Haus ist leer, das Zimmer ist kalt,
mir heizt, nicht mal der Wind.
6
Ich hier, neben dir begraben,
warum kann ich da liegen?
Arm bin ich und verlassen auch
sehr kalt ist der Winter.
7
Der Waise traurig setzt es fort
seine leidige Pein;
da antwortet der kalte Wind
sehr laut und ganz gemein.
8
Das Kind friert sehr und die Tränen
trocknen auf dem Gesicht;
mit Entsetzen schaut jetzt um, doch
rundum nur Gräber sind.
9
Tiefe Ruhe ist überall
das Stille grauenhaft,
nur der Wind blasst über die Bäume,
und zischend schneit im Wald.
10
Aufstehen will, aber keins Kraft;
erlahmend legt zurück
an liebste Hügel, – aufgeseufzt,
von tiefem Schlaf erdrückt.
11
Und der Waise gut gedeihe,
fühlt jetzt ganz wundervoll:
Alle seine Sorgen sind weg;
Träumen als Freund, ist wirklich toll.
12
Das Herz macht jetzt den letzte schlag,
der Mund lächelt glücklich;
still und ruhig eingeschlafen
die schmerzen sind tot. Endlich.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- június 26 2019 11:33:27
Ez egy közismert dal volt az én fiatalságom idején, anyámtól hallottam először, jólismerem a dallamát is. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 05. szombat,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
