Ébren vagyok vagy álmodom...
Magam az égre gondolom.
Elszakadtam a földt?l képzelt szárnyon,
Megkínzott lelkem engedtem szabadon.
Most vagyok fent, égi magason,
Ülök lehunyt szemekkel némán az álmodon.
Magasan a fehér, pufókfelh?k felett úgy érzem,
Tulajdon magát, az eget is megérinthetem.
Tévedek, mert érzek mikor gondolkoznom kell,
Tévedek, mert gondolkozom mikor érezni kell.
Menny, bizonyára a földi szívben is található,
Csak nincs arra rátermett halandó szó.
Az álmod bársonyába burkolózom,
Bel?le létezem, étkezem, s iszom.
Álmodom, hogy rám találtál, s rád találtam,
Hogy nem álmom, s nem csak kitaláltam.
De jön az ébredés hidegzuhany es?vel,
S e gyönyört könnyedén mossa el.
Csupáncsak sárból gyúrt álom,
Ez lenne az én valóvilágom?
