Megint eljött e hosszú napnak a vége,
Mit oly nehéz lezárni szobád sötétjébe.
r Ter1; annyi életet sugárzol ki magadból,
Hogy képtelen vagy megnyugodni attól.
Gyere, bújj ide hozzám drága kisfiam,
Fejed lehajtva én had simogassam,
Hagyd hallgatni szívednek dobogását,
S érezni fáradt tested, ölelõ karját.
Engedd, hogy anya álomba ringasson,
S álmodat õrizze melletted ágyadon.
Engedd átélnem kicsi szíved szeretetét,
Mitõl anya is boldogabban éli életét.
Minden egyes meghitt pillanat veled,
Megszépíti, megnyugtatja a perceket.
Szívem a leggyöngédebb érzés járja át,
Mert megkaptam az élet legszebb csodáját!
