Napkorong

Önigazolás.
1
Ha szememre vetik olykor,
Verset miért faragok?
Elösmerem, joguk van rá,
S nem táplálok haragot.
2
A mit írok, — tudom én is, —
Nem mondhatni, hogy remek,
Drága gyöngygyei összemérve
Légben úszó porszemek.
3
Ámde, nézd, a messze mennyről
Mennyi csillag hint sugárt,
Vénus fénye a kicsinynek
úgy-e bizony mit sem árt.
4
Sűrű felleg a mint ömlik,
Szomjú földet, gazdagít,
Harmat gyöngye ékesíti
Kis virágok szirmait.
5
Szép kertedben rózsa mellett
Rozmarinszál is virul,
Édes illat abból is száll,
Bárha nem oly pazarul.
6
Hogyha mindig napsugár süt,
Vagy ha zápor omlanék:
Kicsiny földünk réges-régen
Eltemetett omladék.
7
Hogyha néha verset írok,
Ne vegyétek azt zokon,
Jól esik, ha a mit érzek,
Kis betűkbe rajzolom.
8
Szálló pára, tűnő szikra,
Mind szivemből eredett;
A ki őket létre hozta:
Fájdalom és Szeretet!
9
Éj ül majd az én szememre,
Egyre jobban alkonyul,
Nem csoda, ha bánatomnak
Pásztortüze ki-kigyúl.
10
Dalaim ha forgatjátok,
Nem ragyog ott csillagfény,
Melegedni pásztortűznél
S bút feledni hívlak én.
***
Könyves Tóth Kálmán 1837 -1924
***
***
Selbstbestätigung
1
Wenn es manchmal Vorwürfe gibt,
warum schnitze ich ein Vers?
Ich erkenne es, ihr habt ja Recht,
‘d ich hege keine Wut jetzt.
2
Was ich schreibe – das ich weiß auch -
kann nicht sagen, es ist Kult,
die edlen Perlen insgesamt
nur Staubkörner in der Luft.
3
Aber schau, von weite Himmel
wie viel Stern strahlt dort hinab,
und der kleine Venus Lichtlein
gell, der bemerkt ja niemand.
4
Dichte Wolken entleeren sich,
das durstige Land freut es,
mit Tau Perlen geschmückte
Blütenblätter freut es sehr.
5
In dein Garten neben Rosen
ein Rosmarin gedeiht dort,
der süße Duft kommt von es auch,
doch nicht so verschwenderisch.
6
Wenn es immer Sonnenschein gibt
oder wenn es regnet stark:
unser kleines Land bedeckt schon lange
vergrabenes altes Mark.
7
Wenn manchmal ein Gedicht schreibe,
nimmt es mir, bitte nicht übel,
tut gut, wenn das, was ich fühle,
mit Buchstaben hin füge.
8
Fliegender Dampf, helle Funkeln,
kamen alle aus mein Herz;
die, die sie erschaffen hat: Die
sind die Liebe und der Schmerz!
9
Der Nacht sitzt in meinen Augen,
kommt der Abenddämmerung,
kein Wunder, die Hirtenfeuer
meines Leides leuchten rund.
10
Meine Lieder, wenn ihr läset,
scheint jetzt dort kein Sternenlicht,
wärmen bei der Hirtenfeuer
zu vergessen rufe ich.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni…