Megcsillan a víz,
üde szellő simogat
A távoli part, most
hűs párákba olvad
Csak emlékeim forrók,
égetik a lelkem
Sírás szorítja torkom,
összeszorul, szívem
Nem kímélnek,
könnyeim, csordulnak,
Egyszer, nagyon, régen
a múlt, sötét tengerében,.
Itt álltunk a parton,
El szállt a hangunk
öleltük egymást,
Végtelenül, mohón, éhesen,
éreztük, ez, nem változhat,
Sohasem, Igy marad, örökké,
a boldogság, túl csordul
A távoli messzeségben,
egy harang kondul,
Úgy mint régen,
a múlt, édes emlékében
