Megint itt van halálod évfordulójának tavasza,
S én hiányoddal küszködöm a mai napig- Apa!
Elmúlt életembõl megint egy hosszú év nélküled,
S én még mindig fájó szívvel csak rád emlékezek!
Küszködök és szenvedek, mert te nem vagy velem,
S kik édesapjukkal élnek, rájuk mind irigykedem!
Hiányzol, és sokszor volna rád szükségem Apa!
De te itt hagytál emlékeiddel, magamra hagyva.
Nem érti meg az én szívem fájdalmát soha senki,
S kínzó bánatomat sem önthetem én senkinek ki!
Egy üres ûrt érzek utánad, csalódott szívemben,
Mit senkivel nem osztok meg ebben az életben!
Haragszom a sorsra, mely örökre elvett tõlem,
Pedig nekem lett volna rád nagyobb szükségem!
Hol vagy apa?-hát nem hallasz engem?
Kérlek, adj egy jelet, hogy itt vagy mellettem!
Torma Zsuzsanna - április 07 2008 09:59:27
Kedves Csilluci!
Most már megosztottad velünk is bánatodat.
Hidd el, mi Veled vagyunk itt a Napkorongon és apukád is vigyáz ráz odaátról!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
denes - április 07 2008 13:13:41
Kedves Csilluci, én együttérzek veled és Apa boldog lehet, hogy ilyen szeretõ lánya van.Szép volt a versed.
Adry Boszy - április 08 2008 22:30:01
Ez gyönyörû egy vers! Nagyon mélyen át lehte érezni a bánatod, és engem nagyon megérintettél vele. Habár nekem szerencsére mindkét szülõm él, át tudta éreztetni velem egy apa hiányát! Köszönöm ezt az élményt!
