Napkorong

H.Gábor Erzsébet
Hajnali anziksz

Csendes igéket mormol az ajkam,
szunnyad az ágyon a lágy takaró,
rekken a hőség, nincs ruha rajtam,
száraz a kertben a rózsakaró.

Hajnali szellő játszik a fákkal,
nyitva az ablak, a nap beragyog,
szomjas az ajkam - küzdök a vággyal -
hívna a dolgom, de itt maradok.

Nézem a rózsát, hervad a szirma -
kellene már az a jó kis eső!
Szikkad a kertem, hullik a szilva,
izzik a nap tüze, perzsel a hő.

Bízom az Isten, drága kegyében,
hátha a jószive megkönyörül.
Adna kis enyhet, s mennyei résen
ég vize hullana nesztelenül,

oltani szomját szikla-talajnak.
Dalra fakadna az árva madár!
Hajnali fényben szállnak a darvak,
lángol a nap szeme, ég a határ.

Lobban a vágyam, szép ez a reggel,
lebben a függöny az ablak előtt,
lázam az égben, s vágyteli testtel,
várom az ágyban a hű szeretőt.

2019. 09.01.

Hozzászólások

KiberFeri - szeptember 05 2019 08:05:53
Zsike kedves! Le vagyok nyűgözve! BRAVÓ!
Eme remeked mesés szépségű is tökéletes fénykép lett! Jó, ha mondom = 5*
Az meg egyenesen elképesztően jó, ahogy a végére átcsúsztál a vágyad közzétételébe... Nagyon is sikerült az őszből kitörnöd...
Versed színvonalas, kiemelkedő, sokat mondó, döbbenetesen jó és bámulatosan szép, rendkívüli léleksimogató, egy míves remek mestermunka!
Nagyon hálásan köszönöm, ezt a felsőfokú olvasási élményt!
Őszinte, alázatos és hódolatteljes tisztelettel, főhajtással és kalapemeléssel, barátsággal; vivát, vivát, vivát!
KíberFeri