Napkorong

A zöld és a meleg természet tanmeséiben,
neked ágaid vannak, nem kezed,
és a rügyeket összefogod a fiatal hajtásokkal.
Megbűvölöd-e ... megbabonázod-e a növényi zöld csipkebokrát?
Vigyázz, a ráolvasással nehogy kigyúlj,
ahogy gyakran megtörténik az erdő fáival!
A láng mindegyik lépést sokféle arckifejezéssel fogadja,
míg elállja bármely földi lénynek az útját,
tehát vigyázz... légy résen, mert követ valaki és az idő neki dolgozik.

Nekem mondod... hogy:
- Semmi sem gyullad ki, és senki sem fél a Hold sugarától,
míg sóvárogva mosolyogsz, és virágzol abban a hitben,
hogy mindenkinek a kimenetelében... végzetében ellentétben állsz,
egy mókás... tréfás szóval.

Megengeded... hogy válaszoljak itt az időn túl és a helyeken túl?
Ó, mennyi tényt tudnék felsorolni!
Különleges dolgokat, például, hogy ... igenis lehetséges egy hasonló tűz,
és egy hasonló égés.

Szikrából szikrát lehet venni,
egy hulló csillag is egyszer kigyúl a fagyos égen,
s a páncélja alatt égni kezd a lovag,
s a ruhátlan, legyőzött nő a tűzhely mellett.
Még a szentjánosbogár is képes
tüzet csiholni, felgyújtva ezzel a csipkebokrot a nagy szerelemben.
A forró vágya kibuggyan... kilövell a földből,
és dicsfényt teremt a földnek,
mellyel befedi az indás szedret.

Ritka a hamu és sok a gyengeség
a világban széltében hosszában!
Mi égünk szerelmem, égünk és egyszer elhamvadunk,
mi másképpen vagyunk imádatra méltók,
talán annyira, mint szélessége és magassága ennek a világnak.
Mi égve élünk és nem tudunk megbocsátani önmagunknak,
lángunk nyers és könyörtelen,
mert tüzünkkel megsemmisítjük a másikat.