Debreczeni Zsolt: Vers a jóért
Vers a jóért, szépért, igaz szeretetnek, furcsa kincseiért,
hitnek, vagy reménynek túláradó szeretéért.
Álomnak megmaradó, igaz vágyáért,
hogy szebb legyen a világ, a tiszta szeretetért!
Hegyeken át, álmok, tengerének árján,
megnyugszik egy kismadár, az ébredő barackfán.
Távolból egy halk nesz, súgja, hogy közel vagy,
drága kikelet, mely hajnalfényben hagy.
Most rádnézek, s rám nézel, és nincs szívedben kétely,
saját lelkemet sem, örli a sok métely,
hogy ki lehetsz, honnan jössz, vagy nem is ismerlek,
csak rád nézek, és jól tudom, hogy nagyon szeretlek!
Megtalálni egymást, csak így, csak így lehet,
és szürke ködből kel a fény, egy napsugár van veled.
Mely átragyogja fényével az egész lényedet,
és az Úrnak ragyogása, van örökre veled.
Már nincs álom, sem kétely, hogy ki vagy, s én ki vagyok,
Istenem előtt most, stabilan megállok,
Velem vagy örökre, drága - gyönyörű fény,
és hajnalcsillag ragyog, álmaim szerelmén....
|
|
