Napkorong

PILISI NAPLÓ, 2008

Szeptember 12.

Szederszedés

Feketére érett gyümölcsét kínálja az ősz,
bár védi is szuronyos tövissel.
S míg ketten szedjük, s tesszük egymás szájába
régi őszi szedrezések jutnak eszembe.

Őszi kikericsek

„Nyárvégi szeretők cinkosa” – neveztem el hajdan,
bár akkor még nem tudtam,
hogy léteznek őszi szeretők is,
s most közel ötven évvel fiatalabbnak érzem magam.

Szeptember 13.

Erdei úton

Megyünk az erdei úton kézenfogva,
s közben össze-össze tapad az ajkunk.
Hogy lassan már „hetvenkedni” fogok?
Ugyan! A fiatalságot nem a dátumokkal mérik.

Mészégetők kápolnája

Láttál-e valaha égő mészkemencét?
Akkor láttad az élő tűzokádó sárkányt is.
Míg nézem a mészkemence-formájú épületből kinövő tornyokat,
azokra gondolok, kiknek életét követelte hajdan ez a munka.

Este

A sötétség lassan birtokbaveszi az erdőt.
S míg csendben ülünk a ház előtti székeken,
egy régi verssorom jut az eszembe:
„S élvezem azt, mit rég vágytam, a csendet”.

Szeptember 14.

A Shaolin falu

A csend és nyugalom szigete a környező zajban.
Mintha nem is a mi világunkban lenne.
Békét sugárzó, kedves emberek fogadják azokat,
akiknek még igényük van a lélek nyugalmára.

A pálos kolostorromok

Az egyetlen magyar szerzetesrend.
Épp hétszáz éve alapította boldog Özséb,
és most külföldi fiatal utódai jöttek tisztelegni
az alapító atya egykori kolostorának maraványaihoz.

Hollópár

Hollópár kering a völgy felett,
halk korrogásuk lehullik hozzánk.
Negyvenhat éve először láttam hollót,
s azt kérdeztem „hogy mikor lesz, mikor Ő lesz velem?”

Szeptember 15.

Elutazás

Sűrű esővel s hideggel búcsúzik a Pilis.
A felhőből az esőbe jutunk le,
s míg az ablaktörlő mozgását nézzük,
reméljük, hogy hamarosan valahol újra együtt lehetünk.

(A jegyzetekből véglegezve: Budapest-Sasad, 2008. szeptember 20.)

Újat változatlanul nem tudok írni, de a régiek között még akad néhány.