Napkorong

Az ötletre várva 3
***
Egy kávé, a kávéház terraszán, az mindig új ötletet ad nekem
de most csak itt ülök és az utolsó korty kávét is lassan lenyelem,
az ötletre várva, nézem a körülöttem forgó, siető embereket
és egyszerre csak úgy éreztem, hogy valami az asztalról leesett.
***
Gyorsan lehajoltam, és kerestem az asztalról a földre esett tárgyat
de nem láttam mást, csak a szomszéd asztalnál két gyönyörű lábat,
kíváncsi voltam, hogy néz ki annak a két szép lábnak a tulajdonosa
és azokra a kezekre, amelyek ezeket a lábakat minden este mossa.
***
Egy finom kis kezecske előkelően fogta a kis kávécsészének a szélét
de amikor feljebb néztem, megláttam a tulajdonosának is az arcképét,
szerettem volna a hölgy festett arcáról, egy pillanat felvételt csinálni
nem kellene az unokám előtt, a kis cukros szekrényt mindig bezárni.
***
A felvételt megnagyítanám, és oda tenném a cukros doboz mellé
unokám a szekrénynek az ajtaját kinyitni soha többé nem merné,
azt gondolná mindig egy boszorkány lakik ott benn a szekrényben
és elhinné, hogy még ma is élnek itt, és nem csak a régi mesékben.
***
Az este fokhagymát ettem és talán azért nem csókolt meg a múzsám
vagy az is lehet, hogy egy öreget nem szívesen csókol egy fiatal lány,
de ha a múzsám úgy néz ki, mint az ott, aki oly finoman a kávét issza
akkor azt hiszem otthon, a Tisza is szívesen folyna a Dunából vissza.
***
A múzsámra is hiába várok, ő sem akar ma már megcsókolni engem
de ha ő lenne a múzsám, akkor a csókja nekem most már nem kell,
az ötlet olyan mint a pénz, mert ha azt kapok a bal tenyerem viszket
de a tenyerem nem viszket, de azért még is jöhetne egy kis ihlet.
***
Jaj, megitta a kávét, rám nézett, és kecses léptekkel felém megindul
az agyam kétségbeesetten, a tompa fájdalomtól keservesen feljajdul:
Nem kell a csókja! Inkább nem fogok írni az oldalra soha többé semmit
Hogy mi is lett a vége? Nem érdekes. Hisz, úgy sem érdekel már senkit.
***
De azt azt az egy-két olvasót, akit e sorok vége mégis érdekelne
a véleményem szerint, hogy tőlem még többet is megérdemelne,
azokat meg kérném, akik e sorokat eddig is unalmasnak tartották
e fajta versekről tudni kell, hogy ez ma már egy irodalmi holtág.
***
Ne fárasztják a szemüket, nem történik itt már semmi érdekes
ezt csak azért mondom, mert tovább olvasni, nem is érdemes,
inkább menj le a pincébe, és igyál egy kis pohár pálinkát
és tedd vissza a mellény zsebedbe azt a virágos budlibicskát.
***
A délutáni kávézás vége, az nekem is egy nagy meglepetés volt
az a kifestett öreg hölgy, rám sem nézett és szó nélkül ott hagyott,
bámultam a kijárati ajtóra, mint a ködben egy szamár a kapura
ott álltam a terasz közepén, mint egy nyakon öntött viccfigura.
***
Mucsi Antal-Tóni