Boldogságom vérében kéjes elégültséggel fürdök
Kékmadár, szíved szárnytolladdal szúrom át
Pedig fészkedalja nem restellte az ezüstt?rt:
Akkor életfámat elöntötte könnyár
Most e fának akaratága kis szell?t?l megremeg
S kit eddig gyümölcsével kínált, ím méreggel lepi meg
Nem vagyunk már egyek, kiismertük egymást
Pedig kiöntötted sebzett szíved minden apró titkát
T?lem is kapsz egy láthatatlan méregsebet
Ágaim malomk?nyi súlytalanságod után
Félve, gyengén ?rzik a gyönyör? tetemet
