|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 Vadon nõttünk, nem ágyásban,
Rózsatövön, vadhajtásban.
Vérünk hajtott, fel a fényre,
Éles kések vágtak félbe.
Kövek voltunk, beledobtak,
Hullámaink fodrozódtak.
Pocsolyánkat õzek látták,
Földön csúszó kígyók, békák.
Szavak voltunk, versek, rímek,
Átok mellett csodaszépek.
Képek voltunk, fiók mélyén,
Galériát nem remélvén.
Füvek voltunk, álmot adtunk,
Sárkányistent, acélkarmút.
Ha elmegyünk, rátok hagyjuk,
Csontig ható, vad hiányunk.
|
|
|
- április 08 2008 08:13:00
Vajon kik lehetnek, akikrõl beszélsz, többes számban?
Én úgy érzem, mi is lehetünk azok, az amatõr versírók!
Vagy a mi alkotásaink, amelyek eddig fiók mélyén lapultak, de most a napvilágra kerültek!
S ha mi elmegyünk, utánunk ûr marad!?
A vers igen szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 08 2008 08:23:54
Ez így van Zsuzsa, magáról vagy rólunk írt. Nekem egyértelmû.
Köszi.
Üdv.J. |
- április 08 2008 10:46:40
Egyszer minden a helyére kerül.. Talán.. Fõ az optimizmus.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
