Napkorong

A múzsámra várva 4
***
Ma ismét elmentem a tegnapi kávéházban, egy kávét meginni
ki akartam a bőrömet még egyszer, ugyanarra a vásárra vinni,
habár a hidegtől a gatyám rezgett, de mégis kiültem a teraszra
múzsám nem volt ott, biztosan otthon várt, egy melegebb napra.
***
Több mint fél órát ültem ott, míg lassan elkezdett szemelni az eső
gondoltam hazamegyek, de nem bírtam, nem volt nálam az ernyő,
a versből is még csak addig, egyetlen egy versszakot írtam meg
ha most hazamegyek, akkor e versemnek, már régen fütyültek.
***
Nem tudok én otthon, a négy fal között emberekről verset írni
aki az életről akar írni, annak ott, az emberek között kell élni,
az otthon írott versek, az mindegyik csak egy egyszerű fantázia
a valódi életben ma már, teljesen másképp él minden ember fia.
***
Mennél tovább ülök itt, annál erősebben kezd gyötörni a gondolat
miért nem csókolt meg a múzsám tegnap, de most jött egy sugallat,
egy nálam is idősebb ember, már nagyon régen azt mesélte nekem
az ember hosszú életének titka, nem mindig a sírig tartó szerelem.
***
Figyelj rám édes fiam, egy hatalmas titkot árulok el most neked
szeresd a fokhagymát, vacsorához minden este egyél két gerezdet.
Két gerezd fokhagyma, nem is tudtam, hogy az olyan egészséges?
A fokhagyma nem, de a nők messziről kerülnek és életed fenséges.
***
Elgondolkodtam hosszan, ezen a régen hallott bölcsességekről,
mit ér a hosszú élet, ha egész életedre le kell mondanod a nőkről?
Megértettem mit jelentett a múzsámnak, hogy fokhagymát ettem
a múzsám elérte, hogy egy ilyen butaságtól mégis okosabb lettem.
***
Még vártam egy kicsit, és szétnéztem, hogy közben bejött e valaki
de ilyen időben biztosan nem teszi a lábát, egy normális múzsa ki,
most összeszedem a sátorfámat, és a hét versszakkal teleírt papírt,
ha majd holnap kicsit szebb idő lesz, akkor ismét keresni fogom itt.
***
De kinn most már az eső, hevesen zuhogó záporrá változott
szidtam Antalt, egy ilyen időben esernyőt miért is nem hozott,
de mint oly sűrűn, most is nyugodt higgadtsággal válaszol:
„Ülj fel a buszra, és meglátod, azzal hazaérsz te is szárazon.”
***
De míg a buszállomáshoz értem, addigra teljesen eláztam
és mint egy néger Szibériában, haza érve én is úgy fáztam,
csurom vizes lettem, még sem látogatott meg a múzsám
végül leszedtem magamról, és kiteregettem a vizes gúnyám.
***
Ma este szép időt jósoltak a meteorológusok, egész tavaszra
holnap elmegyek a kávéházba és kiülök a napsütötte teraszra,
egy szép napsütésben talán a múzsák is örömmel sétálnak
és jókedvükben ihletet adnak nekem is, egy analfabétának.
****
Mucsi Antal-Tóni 2011 Június 12