Napkorong

A szemüvegemre várva 6
***
A héten ismét elmentem Dietikonba, a svájci „szülőfalumba”
az optikushoz voltam berendelve már régen, erre a dátumra,
reméltem megkapom végre az annyira várt új szemüveget
és végre majd ismét tisztán látom, azokat a ficánkoló betűket.
***
Azt mondta egy óra kell neki, míg az új szemüveg kész lesz
örültem, hogy körülöttem ismét egy szép tiszta kép lesz,
elmentem a közeli kávézóba és leültem egy kis asztalhoz:
Hej de jó volna egy Dobostorta, ehhez a forró kávéhoz.
***
Álmodj csak tovább, Tóni, – mondtam hát magamnak
tudod nem olyan könnyű, az idegenben egy magyarnak,
kaphatsz te sok mindent, de azt sehol, amit néha ehetnél
mert sehol sem kapod meg azt, amit te valóban szeretnél.
***
De most itt a kávézóban nem akartam a szememnek hinni
én csak azért jöttem ide be, mert egy kávét akartam inni,
egy kis asztalnál ült valaki, úgy nézett rám mint a múzsám
nyitva volt nadrágomon a slicc, csak azért nézett úgy rám.
***
Az összes vér ami bennem volt, most a fejembe felszaladt
sürgősen próbáltam a cipzárt felhúzni ott az asztal alatt,
de sietségembe a cipzár, bekapta az abroszt is a fogai közé
ami az érthetetlen viselkedését tette számomra érthetővé.
***
Egy dupla konyakkal próbáltam a zavaromat helyre hozni
lassan azonban beláttam, innen valahogy el kell távozni,
örültem, hogy rossz idő van, és kint csak úgy zuhog az eső
mert csak ezért is volt nálam egy nagy fekete férfi esernyő.
***
Lehet, hogy ő volt a múzsám, és ma meg is akart csókolni
de amit ott látott, lehet még egyszer meg fogja gondolni,
elmegyek most az üzletbe és elhozom az új szemüvegemet
de az asztalterítő nem akart elengedni egyenlőre engemet.
***
Egy zavart mosollyal még egyszer oda a sarokba néztem
és egy kétségbeesett mosollyal a megbocsájtását kértem,
a következő alkalommal, egy nadrágot veszek fel gombbal
és nem lesz soha többé problémám, ezzel az abrosszal.
***
Szombaton egy ruhás üzletbe mentem nadrágot venni
de akármelyiket néztem, cipzárral volt ott valamennyi,
végre találtam egy gyűrött farmer nadrágot gombbal
alig bírtam a sliccet begombolni, oly sokat kínlódtam.
***
Vére rajtam volt a nadrág, csak lehajolni nem tudtam
nagyobb lett a hasam, a tükörben mint ahogy gondoltam,
eddig a hasamnak fele, mindig benn volt a nadrágban
de mivel a nadrág szűk volt, most kinn lógott kínjában.
***
A nadrágot kivittem és visszatettem kinn fel a polcra
sietnem kellett, mert az orvoshoz kellett mennem nyolcra,
igaz, az sem lett volna baj, ha oda később is megyek,
úgyis a váróteremben csak panaszkodik minden beteg.
***
Így hát még ma is csak cipzáros nadrágjaim vannak
de legelább bennük, nem tűnik a hasam olyan nagynak,
ehetek akármennyit mégsem fogyok le egy kilót sem
szeretem a magyar kosztot és biztos ez lessz a végzetem.
***
Muci Antal-Tóni 2012 Január 27