|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Felfelé osonok a korhadt, szürke létrán,
szúette, csonkult minden egyes foka...
de rég jártam itt, több évtizede tán
s még emlékszem arra, ahogy apám
víg-hangosan cserélte az akkori
korhadt létrát új, saját keze gyártotta,
masszív, sárgára festett létrára...
erre, melyen óvatosan haladok,
melynek összes foka fájdalmasan reccsen
minden bizonytalan mozdulatomra...
Benyitom az ódon, síró padlásajtót,
s mellbevág egy már elfeledettnek hitt
gyermekkori illat - "itthoni padlásszag"...
Vastag porréteg fedi a sok kacatot,
pókhálótömeg szövi át az összes limlomot...
a porban nyomok már rég nem látszanak,
zsákok, dobozok mennyi, de mennyi
kiselejtezett holmit tárolnak...
Lassított felvételként port fújok
egy lefelé fordított lyukas vödörrõl...
s leülök rá. Elõjön egész gyermekkorom,
még az akkori hangokat is tisztán hallom.
Az érzések, mint folyam árja, zúgnak rám,
mintha más világba érkeznék... itt az idõ megállt!
A padláslyukon át beszûrõdõ fénypásztát
megtöri az ott pihenõ, moccanó galambpár...
Kinézek a résen, milyen érdekes, hogy az azóta
forgalmassá lett úton most épp nem autócsoda
száguld, de lovasszekér ballag, bakján
az ember egykedvûn törli meg homlokát...
egyre halkul a lópaták zaja... majd újra csend lesz.
S az emlékek rámtörõ némaságát felveri egy nesz -
talán elfutó egérlábak? - fölötte porfelhõ...
- s látom a feldõlt petróleumlámpa mellett
szakadt, elsõosztályos olvasókönyvemet,
elsõ macim lógó, piszkosszürke karját,
öcsém kilyukadt, fakó bõrlabdáját,
nagyanyám örök életû bádoglocsolóját -,
s egyszerre érzem az évtizedek óta
összeszokott tárgyak összefüggéstelen harmóniáját,
a fájón szép gyermekkor mesés illúzióját,
valami "ilyen-soha-többé-nem lesz" fájó vágyódását -
majd magamhoz térek, s szívem sajgását
tárgyilagossá erõltetve, ésszel suttogom:
- íme, egy más dimenzió... egy rég elmúlt világ...
ne sajnáld... haladjunk, menjünk tovább... |
|
|
- április 08 2008 07:44:14
Magdileona kedves!
Érdekes dimenzióba vittél, magával sodortak a sorok, s míg olvastam, én is emlékeztem közben. A poros padlás biz', sok sok kincset rejt, olyan, mint egy elfelejtett fájl, vagy a pincében az évekkel érlelt bor a hordóban.
Ismét csodát olvastam, és még egyet fûznék ehhez, szívesen olvasnám kiszínezve novella formájában is. Grt.  Sancho |
- április 08 2008 08:03:28
[b]Drága Magdikám...most megint sikeresen magaddal-rántottál....régi emlékek, melyek tárgyiasult formái lapulnak várakozva egy padláson...várják türelemmel , hogy ismét rájukleljen az emlékezés...
...bennem fájó érzéseket kavartál...de jó volt veled megidézni a múltat...és igyekszem utolsó soraidból meríteni... " tárgyilagosságot erõltetve, ésszel "...
Újra szép a lelked...
Szeretettel [/b]
szí. |
- április 08 2008 08:12:52
Úgy tûnik nem vagyok egyedül az visszaemlékezésekkel. Ezt teszi az idõ múlása. Néha ezt is kell, hisz errõl szólt az életünk.
Szép lett.
Üdv.Joli |
- április 08 2008 08:30:19
Csodálatos, felülmúlhatatlan!
Ezt szerintem senki sem írta volna jobban, kedves Magdileona!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 08 2008 09:12:49
Szia!
Jó hogy felvittél magadba oda, bennem is elõkerültek versed nyomán, azok a bizonyos kacatok, amelyenek mégiscsak van létjogosultsága, ha annyi éven át megõrizzük õket. Jó volt visszagondolni egy kicsit. Szeretettel: zsuzsu |
- április 08 2008 13:01:11
Köszönöm szépen mindnyájatoknak a kedves szavakat, elismeréseket!
Sancho, kedves, igen, lehetne írni egy rövid novellát ezekbõl... s még kiszínezni egyéb érzésekkel, melyet érezhettem, és a "leletek" felsorolása is csak kis részlet volt - az eredetit még így is jól megnyirbáltam, s mégis viszonylag hosszú lett. Majd meggondolkom...
Szí, drága, köszönöm - tudom, neked is van egy "kacatos" versed, amikor a régi szülõi házba léptél - talán a Selyem u. 23.? Mikor azt olvastam, akkor jutott eszembe, hogy van egy õsszel írt "versem", mely még nem került sehol napvilágra, mert mindig halogattam a megnyirbálását, rendbetételét. Nos, tegnap este erre sor került. Negyedére apadt a vers..., így éccaka fel is tudtam rakni mára. Tehát, ha úgy nézzük, neked köszönhetem!
Torma Zsuzsi, annyira drága vagy, én örülök nagyon, hogy ennyire tetszett, de nem vagyok elfogult: a ti verseitek is vannak ilyen jók, sõt!
Manon, Jolika, Zsuzsu - örülök, hogy ti is úgy vélitek: szabad néha emlékezni és hagyni, hogy hassanak ránk régi dolgok. Volt fórum, ahol abbahagytam a versbeküldést, mert egy szerzõtárs állandóan lekezelõ, cinikus véleményt írt - nemcsak nekem -, ha valaki a MÚLTról, vagy régi dolgokról, emlékekrõl írt. Mert szerinte csak a jövõbe kell nézni, és nem elavult, ócska dolgokkal foglalkozni. Valamint idegesítette, ha a macskáimról verselek... soha nem szólt be egyetlen nem-macskás, nem-emlékezõs versemnél, nehogy netán dicsérni kelljen, de ha az elõzõek egy szóval is felmerültek... Ezért szinte már frusztrálva éreztem magam, és kínosan vizsgáltam néha beküldés elõtt, hogy van-e a versemben szó emlékrõl vagy írok-e elmúlt dolgokról... hát szerintem így nem lehet nyugodtan, örömmel "élni" egy fórumon.
Itt köztetek ez egészen más, úgy tapasztalom. Örülök, hogy ide vetett a sors...
Bocs a szómenésért... |
- április 08 2008 13:18:00
Az emlékezés nem múlhat el õrizni kell,
Ebbõl táplálkozik az ember.
Szép nagyon. Grat. Szeretettel:Kormi |
- április 08 2008 14:00:46
Köszönöm szépen neked is, kedves Kormi! Én is egyetértek veled: tulajdonképpen mi azok vagyunk, akik eddigi életünkkel, emlékeinkkel, tetteinkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal elértünk, átéltünk, átéreztünk. A múltunk mi vagyunk, akkor is, ha a mának élünk és gondolunk a holnapra, tervezünk, készülünk...
Szeretettel: Magdi |
- április 08 2008 16:30:07
Kedves Magdi! Maholnap 50 leszek, és emiatt különösen megfogott visszaemlékezésed!
Én is ragaszkodtam, egy-két tárgyhoz, ami közelebb hozza a múltat,
Az emlékeinken át éljük jelenünket, döntéseinkben jelentõségük van. Kösz, hogy elõbányásztad! |
- április 08 2008 23:37:36
Köszönöm, kedves Sziszifusz! Nálam glédában állnak az emlékek... úgy értem, nemcsak magamban belül, hanem a környezetemben is... nem tudok és nem is akarok megszabadulni tõlük... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
