Napkorong

Erzsó néne balladája...

Erzsó néne élt magába,talán

már ő se tudta milyen régóta,

mennyi idő telt el azóta,szegény

ségben lassan megy az óra.

Gyalogólt ő rendületlenül ötször

naponta,miközben gondolatait

megvitatta magában, vólt aki mint

szegény bolondot sajnálta.

Cipő helyett egy öreg fekete filc

papucsban járt nesztelenül,ott

termett ahol nem is gondólnák

gyerekek boszorkánynak hívták

Ő vólt a ház legrégibb lakója két

macskája vólt cirmi és zója akik

élvezték a pazar ellátást Erzsó néne

nekik adott minden amit csak talált

Biblia volt legjobb barátja,ólvasgatta

talán már kívűlről is tudta, kedvelték a

szomszédok,mindenre tudott valami

jó természetes orvosságot.

Templomba járt imádkozni az ő

bűneit lerónni, amikről senki sem

tudott,de mindenkit elgondólkodtatott,

a sok imádság valamit mondott.

Elérte a kilenvenedik évét,annélkül,

hogy valaha is bármi baja esnék.

Öreg ház földszintes lakásába lakott

ami sötét volt,csak a lámpa világított

Szerette azt a sötétséget ami jól

ment a korához, a fekete ruhájához,

két macskájához, kiknek szemei

világítottak s ő tudta hol vannak.

Erzsó néne valamit tartogatott,amit

magában szorongatott,mert nem

akarta,hogy valaki is tudja,mi volt

hosszú életének a titka.

Egy nap senki sem látta Erzsó nénét,

sokan összedugták a fejüket,kopograk

senki nem jelentkezett,benyitottak,

ágyán fekve,holtan találták szegényt.

Egyetlen egy rokona volt,aki rövidesen

jelentkezett,és mindent kiderített,

Megtudták,hogy Erzsó néne gazdag volt,

amire soha ,senki nem gondolt.

Ládaszámra voltak az értékes papirok,

ékszerek,és a rejtély egyre nagyobb lett,

iratai közt,sok minden kitudódott,hogy

Erzsó néne tulajdonképpen ki is volt ?

Egyedül a rokona tudta s ami később

kitudódott,Erzsó néne valamikor

híres dáma volt.Szinpadokon lépett fel,

hangjával szórakoztatta a közönséget.

Bájaival elért mindenkit akit lehetett,

büszke volt magára.szépségére és

gyönyörű alakjára amiért a férfinép

megtett mindent az ő javára.....

MIkor a háborúnak vége lett, az ő kora

is befellegzett.Soha nem mondta meg

senkinek,magában temette a múltat és

életéböl a legszebb álmokat.

Ágoston Tibor

Hozzászólások

mamuszka - október 13 2019 11:39:53
Prózában kellett volna megírni, túl hosszú versnek.

Artakos - október 13 2019 12:09:15
Most olvastam ezt a balladát. Erzsók néni élete volt a téma, méghozzá az a fele, ami csendes volt, eseménytelen és beszűkült, mármint a terveivel és tetteivel kapcsolatban. A döbbenet halálával derült ki, hogy egy gazdag és fiatalabb korában híres nő volt. Ez volt a csattanó, mert ebben a versben lényegében egy értékes ember lépett ki a névtelenség homályába és megalkudott a körülményeivel. Tragédia ez a javából, még ha egy szelíd-lelkű nő tragédiája is, aki a fényből észrevétlenül a lépett a homályba, és visszavonult a névtelenségbe. Nagyon tetszett ez a ballada. Valaki eltűnése lármás világból. Ez kiváltott belőlem egy együttérzést. Köszönöm ezt a verset, Élmény volt.

orok szerelem55 - október 13 2019 22:08:04
Remekül megírt történeted élmény volt olvasni, kedves Tibor!
Szívből szeretettel gratulálok!
Üdvözlettel: Margit

KiberFeri - október 16 2019 08:18:07
Tibor kérlek, nem értem, hogy miért kaptad a "hosszú" bírálatot. A szakirodalom ismeri az "elbeszélő költemény" -t is. Így van jól, ahogy megírtad!
Jó, ha mondom = 5*
Tisztelettel, elismeréssel, kalapemeléssel; csak gratulálni tudok!
KíberFeri

mamuszka - október 16 2019 15:49:57
Arany János volt mestere az elbeszélőkölteménynek.
De a balladának is. Ez nem ballada.
Furcsa, hogy saját versét dicséri a költő.

mamuszka - október 17 2019 15:39:02
Ez a vers nevelőapám édesanyjáról szólt, minden illik rá, csak az nem, hogy valaha híres lett volna - legfeljebb azért, mert 12 gyermeket szült és sokat imádkozott.
Novellát írtam róla,mert különleges embernek tartom.
Sok híres ember sorsa válik mostohává élete alkonyára, ez csak az ő és családja számára tragédia. kell tudni időben visszavonulni, de ezt nem érzik meg sokan.
Sarolta