A külvilágot lezártam
befelé röpít a szárnyam
zuhanok át a végtelenen
érted egyetlen értelemben
hogy megteremtsem itt benn
az elveszett harmóniát
bár disszonáns a szívünk
és asszonanc a rímünk
én mégis reménykedem
hogy rátalálok egyszer
a szenvedély okára
a hõmérõ fokára
a Nagy Medve fiára
a Rómeó és Júliára
az álmaink netovábbja
hogy folytatódjon a líra
s hömpölyögjön a múzsa
az árral szemben úszva
írjunk órjási verset
melyben az egész egy
szép kerek világ itt
de nem azt az alvilágit
hanem a mennyeit költi
s örökre meg is õrzi
szorítja nem ereszti el
átkel a Veres-tengeren
által viszi a szerelmet
a túlsó partra újra
s újra -meg újra fújja
reményt az ablakban állva
és megbicsaklik a hangja
s mint egy kifulladt hangya
rohangál ide -s oda
hogy végre megtalálja
s felhozza a napvilágra
mit a gondoló gondol
mit a szerelmes érez
mit egy hívõ nem kérdez
mit csak az Isten lát már
hogy együtt a végtelenben
egy kies fénytengerben
velem karöltve úszol
s többé már nem nyúzol
csak szeretsz szeretsz s szeretlek
denes - április 08 2008 15:31:31
Nagy, lendületes vers volt ez egy szuszra, szinte ránk öntve, melynek végül is értelme, hogy a szerelem mindent legyõz.
Torma Zsuzsanna - április 08 2008 15:51:47
Én nagyon szépnek és jónak találtam versedet, kedves bZsanna!
Tetszik a mondanivalója és a rímelése is!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
Aguzs - április 08 2008 17:58:28
Ez jólesett, nem kicsit! Grat!
Maryam - április 09 2008 11:21:51
Nagyon pörgõs, szárnyalsz a szerelem szárnyán. Tetszik, gratulálok.
Maryam
bZsanna - április 17 2008 12:34:28
Köszönöm dénes Torma Zsuzsi, Aguzs és Maryam, nagyon kedvesek vagytok. Fogok én is többet olvasni itt, Titeket is, csak legyen netem, most nincs saját. Üdv,bZsanna
