mért szavakat tép meg a szél
még remegõ ajkaimon csókja alél
sóhaja tõr szívemen át
féltve döfõ jéghegye vág
tél derekán átszaladó
párnacsatát fúj el a szél
szép tavaszon várd a csodát
kócos idõ két keze közt
várom a várt séta alatt
szép zokogó ajkaidat...
reitinger jolan - április 08 2008 22:07:45
Metál Boy! Nagyon fagyos ez a szerelem, kikéne tavaszodni
Üdv.Joli
Adry Boszy - április 08 2008 22:34:40
Nekem éppen ezért tetszik, mert nem mindíg kell az a naaaaagy rózsaszín szerelem! Szerintem ez a vers nagyon jó alkotás!
Nagylabu_Vereb - április 09 2008 00:17:59
köszi
Most sajnos nagyon fagyos... de olyannyira hogy így én egyre mélyebbnek érzem... ha nem így lenne nem írtam volna ezt most.. mert észrevehettétek elég ritkán írok. Köszönöm Jolán hogy olvasol
És köszi Adry
Torma Zsuzsanna - április 09 2008 08:37:43
Kedves Nagylabu_Vereb!
Nem baj, ha ritkán írsz, csak jókat, maradandóakat írj.
Mi itt a Napkorongon mindent elolvasunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
cookie001 - április 09 2008 09:53:47
Szia Péter!
Nekem tetszik,van benne líra!...sokszor elolvastam...
Maryam - április 09 2008 10:54:01
A fagy felolvad egyszer, és kivirul minden. Benne van a reményteli várakozás, ami titokzatosságot ad a versnek.
Maryam
Nagylabu_Vereb - április 10 2008 06:31:10
Köszönöm Zsuzsa Cookie neked is külön köszönöm
És Maryam jól látod.. remény... és türelem ami kell most nagyon.
...sokszor elolvastam...
