A szivárvány fényében is téged láttalak,
Úgy ölelted a földet, ahogy t?led vártam azt!
Én voltam közepén, rám tört az összes fény,
Bevont a sokszín? fény, s lelked lettem én!
Szinte éreztem a sokszín? ölelést, mit árasztott a lét,
Mely te voltál magad, ki hozta nekem a fényt!
Oly jó a létem, mióta vagy nekem, s betöltöd életem,
Szíved adtad nekem, s nekem oly boldog életet!
Oly szép, ha szivárvány van az égen,
Oly jó, hogy szeretlek téged,
Mindenki a szivárványt csodálja,
Én vagyok, ki éned imádja!
Ha elt?nik az égr?l a szivárvány fénye,
A szerelmem megmarad, hisz imádlak téged!
Te maradsz szívemben az örök szivárvány,
Mert szerelmed, úgy érzem örökké reám vár!
