|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
NAGY DOMOKOS IMRE
VADDISZNÓK
– Muray Róbertnek vadászbarátsággal –
Sorjában vonulnak az őszi avaron,
sötét éjszakában mégsötétebb árnyak;
s néma csöndben állnak meg az erdőszélen,
amíg odakinti nyugalomra várnak.
Az őrtűz lobot vet, a csősz is kurjongat,
érett szőlőt féltik a látogatástól,
s mégis mire hasad az éjszaka sátra,
nyomok tanúskodnak a disznójárásról.
Mindenütt jelen van, de meg nem találod,
féltően elrejti a suttogó erdő,
csak hogyha lehullott télen az első hó,
akkor látható, hogy merre tanyázik ő.
Sorjában vonulnak sűrű éjszakában,
vaksötét erdőben mégsötétebb árnyak. –
de mire a nyomuk betemeti a hó:
a vásznadon közben művészetté válnak!
(Gyöngyös, 1977. október 2. – Budapest-Sasad, 1979. november 10.)
Először ez a versem hangzott el a nyilvánosság előtt. Muray Róbert festőművész barátom (1931-2009) 70. születésnapján én nyitottam meg a tárlatot, majd a megnyitó után közös vadászbarátunk, Bánffy György Kossuth-díjas színművész elmondta a verset.
|
|
|
- január 09 2020 16:06:41
Kedves Domonkos!
Azt mondják - és szerintem is, jól mondják - hogy valahonnan jön, megszületik a vers magja, egy gondolat, egy szép szókapcsolat, sor, és, mint gombhoz a kabát, szép lassan ráépül a vers.
Itt, úgy érzem, alulról építkező vers született, Az utulsó strófáért született a többi.
Szépen fogalmaztad meg, hogy lesz profánból művészet, pogányból szent.
Jó volt olvasni.
Szeretettel
Ági |
- január 09 2020 19:05:07
Kedves Imre, szép, keretes költeményed most is örömet okozott! |
- január 13 2020 15:12:38
Köszönöm mindhármatoknak. Valóban, azt a versem nagyon szeretem.
Áginak üzenem, hogy sok versem valóban úgy keletkezett, hogy egy kifejezés vagy gondolat addig motoszkált bennem - volt, hogy évekig - amíg vers nem lett belőle. De persze nem mind. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
