|
   Vendég: 18 
Nincs Online tag 
   Regisztráltak: 2,217 
 |   
 | 
  
Válás 
1 
Oh múzsa, ki hozzám hívatlan  
Jöttél sok édes pillanatban,  
Váljunk el! most e homlokot  
Ihletre úgy sem csókolod.  
2 
Bár magamat, még érintetlen  
Szívvel, karod közé vetettem,  
Imádva istennőm gyanánt:  
Szeretek most egy földi lányt!  
3 
Végök az égi légyottoknak,  
Hol lángjaink együtt lobogtak !  
Most nála bolyg fölgyúlt szivem,  
Nem Parnasz hűvös berkiben.  
4 
Úgy is mit ér, ha pásztorórán  
Veled mámorban csókolózám ?  
Csókod tűz, égő szenvedés,  
S fagyasztó kín az ébredés ! 
5 
Virágot úgy is a költészet  
Csak a keservek tövisén szed,  
S csak a boldogság alkonyán  
Ad hangot, mint a csalogány !  
6 
Világomat most beragyogja  
A szerelem felhőtlen napja,  
S elbájol a leány szemén  
Leírhatatlan költemény!  
7 
De messze, istennő, ne távozz,  
Jöjj vissza éjem bánatához !  
Az égről a nap elsiet,  
S ő elhagy, mint a többiek!  
8 
Kebledre akkor hadd boruljak,  
Húrolja föl a lantot ujjad,  
S mig megszakad dal és szivem,  
A hűtelent dicsőítem!  
*** 
Bartók Lajos 1851 – 1902 
*** 
*** 
Scheidung 
1 
Oh Muse, du kamst ungebeten 
in vielen süßen Momenten, 
lass uns scheiden! Weil du dieser Stirn 
das zu küssen, bringt keinen Sinn. 
2 
Obwohl ich mich, mit unberührtem 
Herz, legte in deinen Armen, 
wie eine Göttin verehrte dich: 
liebte ein Mädchen abgöttisch! 
3 
Die himmlischen Zeiten sind vergangen, 
wo die Flammen zusammen brannten! 
Jetzt bei Ihr irrt mein brennendes Herz, 
gibt es kein Parnass im kühlen Schmerz. 
4 
Es lohnt sich nicht, wenn beim Stelldichein 
küssen uns bis Unbewusstsein?  
Dein Kuss ist heiss, brennendes Leiden, 
eiskalter Schmerz ist das Erwachen. 
5 
Auch die Poesie sammelt die Blumen 
einfach von des Dornes Leiden 
und nur bei der Dämmerung des Glücks 
zeigt, wie uns die Nachtigall entzückt! 
6 
Meine Welt ist am Volke Siebe’ 
am sonnigem Tag der Liebe, 
mich besticht das Auge des Mädchens 
und das schöne Poesie des Lebens! 
7 
Aber bei weit, Göttin, lauf nicht weg, 
komm zurück bei Nacht das Leid Weg! 
Die Sonne verschwindet am Himmel, 
verlassen mich alle, wie immer! 
8 
Dann lass mich an deiner Brust heuer, 
stimme die Saiten der Leier, 
bis das Lied und das Herz brechen, 
ich preise die Ungläubigen! 
*** 
Fordította: Mucsi Antal-Tóni 
 |  
  |   
|
 
 - január 21 2020 14:33:45 
Kitűnő versedhez szívvel gratulálok. Szép napot kívánok, egészségben, békességben. Zsuzsa | 
 
 - január 21 2020 22:27:52 
Köszönöm Zsuzsa,  
 az olvasást és a hozzászólást is..üdv Tóni... | 
 
 
 |   
|
 | Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
 |   
 | 
|
 Ma 2025. november 04. kedd,  Károly napja van. Holnap Imre napja lesz. |   
|
 Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 |   
 |