|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Senki sem tudja ki is vagyok én, senki sem ismer igazán.
De tán így van ez rendjén, az én sorsom a magány.
A baj csak az, hogy én sem tudom ki vagyok.
Régen voltak álmaim s vágyaim nagyok.
De mára elkopott mind, már nem ismerem magam.
Csak egy kis dalos madár, ki néma lett s hangtalan.
Egy szép piros alma, mit férgek rágnak belül.
Sebzett, tépett szárnnyal egy lepke sem repül.
Egy megrepedt tükör, mi torz képet mutat.
Egy színét vesztett, kifakult bútordarab.
Ez maradt belőlem? Tényleg csak ennyi?
Hogy hagyhatom az életet csak így tovamenni?
Miért nincs erőm kapaszkodni foggal-körömmel?
Ez a hajó az enyém, nélkülem nem úszhat el.
Ki kell tárnom nagyra lelkem ablakát.
Hogy meghalljam újra az élet dallamát.
Had ragadjon el az ár, érezzem hogy élek.
De ha nem jön a pillanat rettegek, ha meg eljön azért félek. |
|
|
- január 26 2020 18:21:07
No, azért sejtjük ám, hogy ki vagy! Kicsivel több önbizalmat, oszt megvár az a hajó!  |
- január 27 2020 13:33:21
Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok. Nagyon tetszett! Szép napot kívánok, egészségben, békességben. Zsuzsa |
- január 27 2020 19:32:09
Köszönöm hogy olvastátok... Egy picit elkapott a depis hangulat... |
- április 07 2020 17:23:14
Öröm volt olvasni, mindig csak előre És még sok szép gondolatot! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
