|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Éjjel az érzelmek völgyében jártam,
Szerelemtõl duzzadó almát láttam.
Mellette észtõl dagadó körte hevert,
A szél az érzelmek viharába kevert.
Egy könnyezõ fûzfa jött szembe velem,
Az összes bánatát elsírta nekem.
Az ágai közt egy mókus szaladgált,
Ki még soha nem látott ekkora almát.
Leugrott,hogy megnézze közelebbrõl,
És a körtét is észrevette egybõl.
Így hamar a bõség zavarába került,
Sokáig tartó gondolkozásba merült.
Mivel dönteni egyedül nem tudott,
Megkérdezte a nyulat,ki ott futott.
Ész nélkül semmire nem mész az életben,
Mondta a nyúl és elnyelte a végtelen.
Arra cammogott a nagy.barna medve
Fontos,mindenkinek legyen szerelme.
Mondta a medve és eltûnt a fák között,
A harmatos hajnal mély titkokat õrzött.
Reggelre a mókus is döntést hozott,
Hatalmas nagy meglepetést okozott.
S,ha hajnalban a csendre figyelsz erõsen,
Hallhatod mit súgott akkor az erdõben ... |
|
|
- április 09 2008 14:35:28
Huncut és körmönfont a versed, talán olyan a lelked.Érdekes nagyon a tikod meghagyom másnak is legyen alkalom.Üdv::zeta |
- április 09 2008 14:47:41
köszi ZETA |
- április 10 2008 14:04:33
Nagyon jó a versed, kedves Naszeda!
Bár hiányérzetünk lehet, mert sajnos, nem tudjuk meg, hogy mit súgott a mókus az erdõben?
Szerintem ez attól függ, hogy csak az egyik gyümölcsöt ette meg, vagy csak a másikat, vagy mind a kettõt.
Az üzenõfalon majd írj róla!
|
- április 10 2008 15:27:49
na igen?
ez az amit mindenkinek a fantáziájára bízok és köszönöm az elismerést |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. augusztus 08. péntek,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
