|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
***
Csak csont és bőr és fájdalom
Babits Mihály halálára1
***
Látjátok, annyi szenvedés után most
pihen e hűvös, barna test.
Csak csont és bőr és fájdalom.
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
évgyűrüit mutatja,
bevallja ő is gyötrött éveit.
Csak csont és bőr e test.
De most a nemzeté is
csak csont és bőr és fájdalom. Ime,
Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!
O, requiem aeternam dona ei... Domine!
2
Szavak jöjjetek köré,
ti fájdalom tajtékai!
ti mind, a gyásztól tompa értelem
homályán bukdosó szavak,
maradjatok velem:
gyászold omló göröngy,
sírj rá a sírra most!
jöjj, könnyü testű fátyol
ó, takard be,
s akit már régen elhagyott a hang, -
gyászold meg őt, te konduló harang,
lebegő lélek és gömbölyű gyöngy,
s gyászolj megint
te csilla szó, te csillag
te lassu pillantásu szó, te hold,
s ti többiek! ti mind!
3
Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
***
Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly
árván maradtunk most a Művel itt.
Nagysága példa. És magasság.
És szédület. Szivet dobogtató.
4
Ki nézi most tollat fogó kezünket,
ha betegen, fáradtan is, de mégis...
ki lesz az élő Mérték most nekünk?
Hogy összetörte már a fájdalom,
nézd, ezt a költeményt is.
Mit szólnál hozzá? - lám az eljövő
költőnek is, ki félve lép még,
***
most már a Mű a mérték.
S nem érti árvaságunk,
ha bólintunk: halott már...
nem ismert téged, ágyadnál nem ült,
s nem ült az asztalodnál.
Nem tudja majd, mi fáj...
s nem kérdi és nem kérdik tőle sem, -
mint egymástól mi, - évek óta már,
mint jelszót, hogy: "ki járt kint nála?
Ki tudja, mondd, hogy van Babits Mihály?"
5
Halott keze nem fogja már a tollat,
béhunyt szeme nem lát több éjszakát.
Örök világosság, kibomló égi láng
röppen felé a földi füstön át.
***
1941
***
Radnóti Miklós 1909 – 1944
***
***
Nur Knochen und Haut und Schmerz
Zum Tod von Babits Mihály
***
Seht ihr, nach so viel Leid jetzt
entspannt sich dieser kühle braune Körper.
Nur Knochen und Haut und Schmerz.
Und sogar wie der zerrissene, umgestürzte Baumstamm
zeigt ihre Ringe,
er gesteht auch seine qualvollen Jahre.
Nur Knochen und Haut dieser Körper.
Aber jetzt auch von der Nation
nur Knochen und Haut und Schmerz. Sieh es
Balázs, zu dem er flehte, nimm ihn in deine Arme!
Oh Requiem aeternam dona ei ... Domine!
2
Worte ihr solltet kommen rund um ihn,
ihr Schäume des Schmerzens!
Ihr alle, der von Trauer stumpfe Vernunft
getrübt zwielichtige Wörter,
bleib ihr bei mir:
trauernde bröckelnde krumme Scholle,
weine jetzt auf dem Grab!
Komm du, leichter Schleier
oh, deckt es zu,
den, der schon lange von der Stimme verlassen wurde,
trauere um ihn, du schallende Glocke,
du flimmernde Seele und eine kugelrunde Perle,
und traue wieder
du flirrende Wort, du Stern
du langsam blickendes Wort, du Mond,
und ihr alle anderen! Ihr alle!
3
Wir wussten schon lange, alles ist vergebens, Krebs
zerfleischt dich und in deinen Augen funkelt
eine weite und von der ewigen Zeug geflochtene Welt
und dass, so zeitlos bist du, wie die Sterne.
***
Wir wussten, dass du stirbst, wir wussten es und trotzdem
wir sind jetzt so verwaist geblieben hier mit dem Werk.
Die Größe ist ein Beispiel. Und die Höhe.
Und schwindelhaft. Herz pulsierend.
4
Wer schaut jetzt auf unsere Feder haltende Hände,
wenn auch krank, müde, aber trotzdem …
wer wird das lebende Maß jetzt für uns?
Dass der Schmerz hat ihn schon gebrochen,
Schau, dieses Gedicht auch an.
Was würdest du zu dem sagen? - schau nach vorne
sogar ein Dichter, der Angst hat, einen Schritt zu machen,
***
etzt schon ist das Werk das Maß.
Und es versteht unsere Verweisung nicht,
wenn wir nicken: Er ist schon tot …
kannte dich nicht, saß nicht an deinem Bett,
und er hat nicht an deinem Tisch gesessen.
Er wird dann nicht wissen, was Weh tut …
und er wird nicht fragen, und wird auch nicht gefragt,
wie gegenseitig wir – seit Jahren schon,
als Kennwort, wie: "Wer war bei ihm draußen?
Wer weiß es, sag, wie geht es den Babits Mihály? "
5
Seine tote Hand wird den Stift nicht mehr halten,
sein geschlossenes Auge sieht keine Nächte mehr.
Das ewige Licht, das entfaltende Himmelsflamme
fliegt durch den Rauch der Erde auf ihn zu.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- február 11 2020 22:30:27
Nagyszerű versedhez
szívvel gratulálok.
Szép estét és jó egészséget kívánok. Zsuzsa |
- február 12 2020 07:11:23
Köszönöm Zsuzsa az olvasást és a hozzászólást is..üdv Tóni... |
- február 12 2020 21:56:01
Csodás a Babits megemlékezésed.
Kedvenc versem az Ősz és tavasz között, mert ennél szebbet nehéz lenne egy haldoklótól kapni. |
- február 19 2020 13:54:19
nekem is köszönheted |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
