|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mint rákos sejt,
Úgy terjed szét bennem a tudat,
Nélküled minden sokkal boldogabb.
Gondoltad volna?
Ami egykor elképzelhetetlen lett volna,
Most egyszerűbb, mint valaha.
A fejemben minden gondolat,
Egyszerre egyenes és kusza,
Bár nem akartam ezt, de már ki tudja.
A magány már nem mostoha,
Csupán lehetőségek hada,
Minden bonyodalomból kiútat ad.
Keszkenőm emelem,
Szememben enyhe könny terem,
Búcsúzok tőled.
Sajnálom a szavakat,
Tetteket, mellyek súlyosak,
De az utat, mi ide vezetett soha. |
|
|
- február 16 2020 14:55:58
Csodás!
Bús, szomorú, ám mégis vidám!
Az elengedés, csak néha sivár...
Ne feledd!-még minden rád vár!
Sok sikert hozzá!
Szeretettel: Béla |
- február 16 2020 17:58:49
Kedves Ayame!
Az elengedés mindig fáj, de el kell fogadni a valóságot, nem ámítani magunkat.
Szomorúságában is nagyon szép versed tetszéssel olvastam!
Szívből szeretettel gratulálok!
Margit |
- február 17 2020 14:25:33
Csodaszép, fájdalommal teli versed
nagy szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
