|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Minap az jutott eszembe Kedves,
májusban ötvanhat éves leszek. Már harmadik esztendeje annak, nélküled töltöm a napjaimat.
Kesernyés lesz így ez május is. Nem nyújtod át majd virágaidat.
Kék szemeid pajkos csillogása nem aranyozza be a napomat.
Huncut mosolyod sem láthatom majd, kis gödröcskékben ültek arcodon.
Varázsod állt benne.... úgy szerettem,
forró csókjaid... sosem feledem.
Biz három éve,fagyos január A szívem is akkor vált fagyosra. Bár lassan kiengedett,megtört az,
feledni képtelen,hiányod fáj!
Sokat nézem a falon arcképed,
bajuszod alatt ott az a mosoly.
Még a szemöldöd is táncot jár.
Szőke hajad elől hullámban áll.
Beszélek hozzád oly,de oly sokat,
kérdezgetem,még ott a mennyben vagy? Ugye boldog vagy,nincs gond odafenn. S látsz néha engem,mit ténykedem.
Nem adtam fel,bár egyre nehezebb,
Hiányzik,a két segítő kezed.
Melyekkel támogattál,felhúztál, két lábam nem engedelmeskedett.
Szinte látom néha sétáinkat,
kézenfogva,tartottál erősen,
Bár e séták egyre rövidültek
mégis reménnyel kedvvel éltettek..
Séta sem megy már,az idő halad. Nem nyertem harcot,csupán csatákat. Tudom ,érzem,némelyiket látod
volt pár esetem,majd bajt okozott.
Meddig tudsz nézni és vigyázni rám?
Mikor belefárad már mindenen. Bár még nem hagyom,nem szabad tudom
sírásom nevetésre fordítom.
Emlékezem,de a mában élek,
gyermekeid erre ösztönöznek.
Én magam is eképpen gondolom, szép emléked szívemben táplálhatom.
Még mozdulok,míg levegőt kapok. Ettől eltérni,hidd el,nem fogok.
Ám,ha bábura kárhozna sorsom ne engedd az oxigén palackot!
Szegi Zoltánné(nagygabi)
Pásztó,2020.február 17
|
|
|
- február 18 2020 21:07:37
Kedves Gabi, együttérzéssel, megértéssel olvastam szomorúságában is nagyon szép emlékező versed! 
51 éves voltam amikor meghalt a férjem, januárban volt 14 éve.
Szeretettel: Margit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
