|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H.Gábor Erzsébet
Egy macskalány naplójából
Születtem Szegeden, egy régi egyetem
pincéje mélyén,
egy raklap szélén.
Az anyám megesett, kilencet kölykezett,
az utolsó én voltam -
hogyha jól számoltam.
Az anyánk meglógott, ápoló nem volt ott,
két napig nem ettünk,
fáztunk, és reszkettünk.
A kölykök megfagytak - örökre elhagytak.
Elszállt a gyér remény,
annyira féltem én.
Aztán az egyetem - sohase feledem -
sasszemű szakácsa,
az almot meglátta,
s felvitt egy szobába. Volt ott tej, pogácsa.
Degeszre etetett,
biztos, mert szeretett.
Hazavitt magához. Sohasem alázott,
de volt egy macskája,
s az szekált halálra.
Irigy volt, s szemtelen, kanmacska, becstelen.
Egy darabig eltűrtem,
de ahogy serdültem,
a helyzet változott. - Hogy lenne átkozott!
Hevesen udvarolt,
s miközben megzsarolt,
megvetve ágyunkat, tűrtem a nászunkat.
Anyám jut eszembe…
Itt ülök megesve, új otthont keresve.
A gazdám kilökött,
kilenc és tíz között.
2020.02.17.
|
|
|
- február 22 2020 15:52:18
Szép mese!
Akár emberrel is megtörténhetne
Sajnos!
Szeretettel: Béla |
- február 23 2020 08:46:31
Jajj! Ez nagyon szomorú. Fájdalommal teli versedhez szívvel gratulálok:
szeretettel: Zsuzsa |
- március 24 2020 16:46:06
Köszönöm, kedves Zsuzsi, köszönöm, kedves Béla.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 31. vasárnap,
Erika, Bella napja van.
Holnap Egon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
