Napnyugta is elmúlt mire elértem a révhez.
A csónaknál köpönyeges alak, nem szól,
nem kérdez!
Tudja jól miért jöttem, nem sietteti
dolgát.
Lassan, csak lassan meríti vízbe a
botját.
Volt, ami volt, a történtek nem
változnak.
Szólok hát a révésznek, a túlpartra
áthozhat.
Fizettem már néki, két ezüst volt az
ára!
Fizettem a bûneimért, már vihet a
túlvilágra.
A múltam, az életem magam
mögött csak így hagyhatom!
Csak így lehet, csak így tudom
elmondani, hogy fájt, úgy nagyon!
Evezz hát, barátom, engem odaát várnak!
Bár a tizet megkaptam, de híre sem volt
a száznak!
Evezz hát, barátom, hisz nem tartozok
már ide!
Evezz csak, és vigyél engem innen jó
messzire!
Egyszerüen jó
!!
