|
 Vendég: 42
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
A költő némán hallgat és csak ír
A lelke belül közben néha sír.
Papírra veti lelke bánatát
Kiadja magából szíve darabját.
Nem látja senki, hogy mi bántja
Meg van neki a maga bánata.
A költő néha sóhajt és hallgat
És leírja sorban a szavakat.
Magába zárja szíve bánatát
És csendben várja a halált.
A költő némán hallgat és sír
A lelke már szólni nem bír.
Összetört szíve darabokra
És a lelki sebeit nyaldossa.
A költő olykor ejt egy-két könnyet,
Mert a lelke ettől könnyebb.
Nem kíván már semmit az élettől
Lemondott most már mindenről.
A költő már leteszi a tollat
És lassan befejezi a sorokat.
Leteszi, amit Isten a kezébe adott,
Hogy kiírja magából a bánatot.
Pisch Ferenc
2020.03.04.
|
|
|
- március 07 2020 08:53:29
Feri Barátom, Druszám! Annyira jól írtad meg, hogy nálam megrendülést okoztál...
És nálam, ismerős húrokat pengettél...
Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- március 07 2020 16:36:47
Drága Barátom Druszám !Köszönöm nagybecsü szavaidat ! Baráti üdvözlettel Barátod Druszád ! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 03. csütörtök,
Hilda napja van.
Holnap Rozália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
