|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Depresszió, míly gyönyörű szó,
Sikítsa délben a hegylakó,
Hogy ott van fent, úgy egyedül,
De oly sok év után, rendületlenül.
Ó mondjad el, meddig maradsz,
A halál szavával hogy haladsz,
Sírd el nekem mennyire fáj,
S szállj el innét szabad madár.
Hagyj ide fent, meghalni még,
Tán befogad majd az ég,
Úgy legbelül, mint oda fent,
De csak a csend mi hagy idelent.
Szálj fel, énekelj, énekeld,
Hogy élni kell és légyegeld,
Mi fájt nekem, halottai,
Az életen s a romjain.
El hagyatva, anyátlanul,
Gyermekként holtukul,
Csak néhány szó, mi megmaradt,
S egy vers így megfogant.
|
|
|
- március 19 2020 07:41:36
Pazar, kiváló az eszmefuttatásod és fölöttébb elgondolkoztató is!
Jó, ha mondom = 5*
Olvasnom a műélvezet csodája volt!
Tisztelettel, elismeréssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri    |
- március 19 2020 11:40:40
Kitűnő versedhez szívvel gratulálok.
Szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 29. péntek,
Taksony napja van.
Holnap András, Andor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
