|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Valamikor, réges- régen
az élet szikrája kipattant.
Olyan tiszta volt, mint a hó
az élet ajándékba kapta.
Loholt a nyár, szikkadt a föld,
elfáradt az ősz, levetkezett,
tél szundikált tar hajával,
friss vízért tavasz epekedett.
Így teltek, múltak az évek,
az emberek egyre változtak,
jöttek is, s sorra mentek el,
s a föld vizét kizsákmányolta.
Szennyezi és öli kincsét,
nő a szegénység, a béke fogy,
ha nép nem változik rögvest,
biztonság, s fejlődés összerogy!
Ültess, telepíts több erdőt,
hagyd a patakot csörgedezni,
állítsd helyre mi tönkrement
és ne hagyd a létet elveszni!
|
|
|
- március 22 2020 12:03:03
Igen!!!!!!!!!!!!!!!
örömmel olvastam!
Szeretettel: Béla |
- március 23 2020 12:18:43
Kedves Zsuzsa, egyetértek versed mondanivalójával!
Védenünk kellene, nem kizsákmányolni a természetet!
Szívből gratulálok kiváló költeményedhez!
Szeretettel: Margit |
- április 01 2020 10:40:52
EliSu kedves, a témádat jól vázolva tetted elénk. Azonban szakemberek, ahányan vannak, annyifélét tesznek elénk...
Fontos, hogy Te jól megírtad, tetszik!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
