Bár lehetnék erdõben vadász,
Mérgezett nyíllal vad után osonó.
Én állatok híres gyilkosa,
Kit vidítana vér bíbora,
Törzsi táncot járó néger bozótlakó.
Lennék hegy, vesszõ orrdíszeként.
Vagy az ideg mi hajlított fán feszül.
Annak csattanó hangja,
A végzet zúgó harangja,
Amikor vadász a hangszerén hegedül.
Bár volnék mozdulatlan tetem,
Fülemben még az utolsó harang zúg.
Lennék eltiport fûszál,
Lennék a csobbanó sár,
Mire pengérõl hõsi állat vére hull.
Lennék szél mi dög szagot szállít.
A folyó mi holtat magához karol.
A fény a hang a pára,
Isten skála palettája,
Mibõl mámoros ajak halálról dalol.
denes - április 10 2008 08:27:27
Élveztem ezt a szócsatát és a gondolatok tobzódását.
gosivali - április 10 2008 09:17:36
Különleges hangulatú a versed, tetszik
Torma Zsuzsanna - április 10 2008 15:08:38
Tényleg különleges hangulatú vers, nem túl szívderítõ, de remélem, tudsz vígabbatis írni, kedes Moogar! Majd szemmel tartunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
mandala777 - szeptember 28 2009 22:44:42
Kemény...megragadott. Gratula! üdv: Heni
