|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
A befagyott tó
1
Még nem rég, hallottam zokogni
A szélüzött hullámokat,
A mint itt félve összebújtak
És sírtak ablakom alatt.
2
Most olyan csönd van, és e nagy csönd
Úgy fojtogatja a szivem, —
Meghalt a tó s a síró hullám
Jégszemfedél alatt pihen.
3
Mig elnézlek, eszembe jut, hogy
Eletem képe vagy te, tó,
S szivemnek a te bús halálod,
A te sorsod vigasztaló.
4
A könnyeknek, a zokogásnak
Egyszer mégis vége szakad . . .
S a szenvedés hullámcsapása
Elcsendesül a jég alatt.
***
Kempelen Farkas 1734 – 1804
***
***
Der zugefrorene See
1
Ist nicht lang her, hörte ich Schluchzen
die von Wind gepeitschten Wellen,
wie hier ängstlich zusammenkauert
‘d weinten unter meinem Fenster.
2
Es ist jetzt still, und diese Stille
so drangsaliert ständig mein Herz,
d’ See ist tot ‘d die weinende Welle
unter einem Eis Bahrtuch schläft.
3
Wie ich dich schaue, kommt mir in Sinn
See, du bist das Bild meines seins,
und für mein Herz, dein trauriger Tod,
ist dem Trostbalsam des Schicksals.
4
Zu den Tränen und zu dem Schluchzen
eines Tages endlich abreißt,
und die Wellenschläge des Leidens
wird verstummen, unter dem Eis.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 18. kedd,
Jenő napja van.
Holnap Erzsébet napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
