|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az mikor a gyengének kezére,
Olyan lágyan csattan az ostor,
S az égnek száll a vére,
Néz fel rád a porból.
Mikor a vízért szomjazó előtt,
Ontod ékes nedvét a földre,
Látod szíve megtört,
De a föld fordul majd tőle zöldre.
Mikor a kés szorul nyakához,
S lágy könnyekkel simogatja kezed,
Szól istenhez, paphoz, anyához,
De ez elég már egy versnyi ihlethez.
Hogy újra megtedd, s a szemébe nézz,
Gyeremeki kapzsisággal, a földeken,
Mikor karodban maga a réz,
Ont kiáltásokat hirtelen.
S kiráz a hideg, átvetül a csontokon,
Érezd ahogy valaki a sötétben is követ,
De rettegj mikor érzed a tarkodon,
Hogy a gyűlölet, míly csodás egy bűvölet.
|
|
|
- május 07 2020 12:51:51
Köszönöm hogy olvashattam elgondolkodtató, fájdalommal teli versed. Szívvel, szeretettel.
Madárcsicsergős, szellőcirógatós szép napot kívánok,
jó egészségben: Zsuzsa |
- május 08 2020 08:38:23
Martin kérlek, érdekes, különleges a műved és élmény volt olvasni, meg még nagyon elgondolkoztató is!
Jó a gondolatsorod = 5*
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 29. péntek,
Taksony napja van.
Holnap András, Andor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
