|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fentről jött.
Hegyekből a völgybe.
Egy boglya árnyéka mögül
Az úton... egyszeriből megjelent vékony termete.
Melyik nyáron? Melyik évben?
Az évek vizek ként folynak.
Ő egy szegény vándor,
Kaszával kereste a kenyeret keményen családjának.
De vesztett...mert meghalt. Az emberek eltemették
Egy különös helyre,
Ahol az út a faluba megy,
És az erdőt hosszában átszeli...hol még a varjak is félve repültek.
Azóta sírhelye mellett,
A ritka levelű jegenyék,
Gyengén a szélben vergődnek,
Susognak a nyárnak hosszú melegében...és az elhunytat emlegették.
A Nap lenyugvóban
S útját járja,
Nap mint nap belepi
A sírhelyet az idő...és a feledésnek árnya.
S ott a lombsátornak
Sárgás fényében,
Egy juharfának ágán
Idegen madár ült széttártan az egyik szárnyán- feketében-.
Hangtalanul ült,
Mintha valamit mérne,
Hogyan telnek az órák,
És az árnyék... hogyan mutatkozik a déltájt elérve.
El telik a Nyár,
Erdőnek ösvényén a színes falevelek megszólalnak,
Szitált esték áthaladnak
A mély holdas éjjeleken...
És amikor a fellegek betakarják
Az éjnek fehéres-sárgás asszonyát,
A vándornak sírhelyét befedik,
Azok az őszi hosszú szelek és átkarolják.
|
|
|
- május 08 2020 13:15:23
Köszönöm hogy olvashattam elgondolkodtató, csodaszép versed.
Szívvel, szeretettel.
Madárcsicsergős, szellőcirógatós szép napot kívánok,
jó egészségben: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
