|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A környezõ hegyeket már vörös alkony borítja,
Az õszi szellõ hajam nedves arcomba fújja.
Hatalmas világnak milliói közül,
Mégis õt irányították elém a felhõk mögül.
Akkor frissítõ, tavaszi fuvallat vezetett,
Most sejtelemes az út, mely elõttem kövezett.
Körülöttem haláltáncot járnak az õszi levelek,
Lelkem tiszta, nyugodt, míg magamban lehetek.
Felettem lassan csillagok fénylenek,
Míg én megtört szívem dobbanására figyelek.
Hisz már elképzeltem, mindig fogod majd a kezem,
Nem hittem volna, hogy életem nélküled kell élnem.
Akartam, oh, mennyire akartam, hogy velem maradj.
Mégsem kérhetem, hogy tagadd meg álomittas magad.
Ha szárnyalni vágysz, én nem láncollak röghöz,
De azért gondolj rám, ha visszatérsz a földhöz.
Add vissza szívem, melyet magaddal vittél,
Bár tudom, tõlem ilyet sohasem kértél.
Míg nélküled éltem, boldog tudatlanság vezérelt,
Szerelmet ismerni, mint szabadjára engedni, egy régi félelmet.
Tudom, nem szándékosan tetted ezt, te örök álmodó,
Mert szeretsz, érzem, s ez számodra csábító.
De én akkor is ilyen maradok, egy szerelmes õrült,
A földön két lábbal járó, álomtalan merengõ. |
|
|
- április 11 2008 09:04:12
Én mégis az mondom: maradj a "földön két lábban járó", de ne légy álomtalan merengõ, hanem csak álmodj, és próbáld meg álmaidat megvalósítani!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 11 2008 13:04:42
Nagyon gyönyörû a versed. Tele érzelmekkel a vágyakkal, odaadással a másik felé . Grat. Szeretettel:Kormi |
- április 11 2008 23:08:50
[b]Gyönyörû szép ézelmekkel teli verset írtál!!! [u] Jó volt olvasni!!![/u][/b] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
