|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Üvegkoporsóban fekszem,
Nyugodtan, csendben,
S körülöttem, kiket nem ismerek,
Mind néznek, s szenvednek.
Üvegkoporsóban fekszem, lásd!
Mert életem végéhez ért.
S ki csak rám néz sír, zokog,
Pedig soha nem is ismert.
Idegen itt mindenki,
Számomra jelentéktelen.
Nem érzek semmit,
Nem bánom, hogy itt hagytalak titeket.
Mert aki fontos volt számomra,
Nincs itt közöttetek;
Tudom fájna néki,
Ha így látná testemet.
Most számomra ez mégis jelentéktelen,
Mert nem érzek semmit,
Nem gyötör bûntudat,
Mégis érzem: miattam sírsz kisfiam.
S ha szólnál,
Kinyitnám szemem.
Ha mondanád: keljek fel,
Én felkelnék;
Csak szólítsd meg az égi angyalokat,
S akkor örökre melletted lehetnék. |
|
|
- április 11 2008 09:07:50
Ez nagyn szomorú vers, kedves Manga lany!
Máskor, remélem írsz majd vidámabbat is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 11 2008 23:06:03
[b]Ez valóban elég szomorú vers volt, de azért tetszett!!! [/b] |
- április 12 2008 06:09:33
Elképzel ilyet néha az ember, hiszen gondolataink messzire szállnak, de egy-egy vers erején túl nem szabad vele többet foglalkozni, hiszen az élet mindig a reményrõl, boldogulásról, szerelemrõl szól.
Viszont alkatilag-lelkileg ilyen beállítottságú is vagy, ezt olvashattuk most tõled. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
